2010. június 9., szerda

Zúgja az erdő, susogja a szellő

Anyák napja volt és ez most más volt, mint az eddigiek. Konkrétan, még nem köszöntött meg a törpe- arra még egy kicsit várni kell - de igen megható volt, hogy biza eljött az én időm is, az ELSŐ ANYÁK NAPJA! De volt még valami, ami végérvényesen megváltoztatta ehhez a szép májusi naphoz fűződő viszonyomat. Ez pedig a nem hivatalos újra pozícionálás volt, mely az elmúlt hónapokban ment végbe a kicsi lány érkeztével. Észrevétlenül összeállt a nagy női generáció a családban, a matriarchátus. Mert amikor anya, én és a legkisebb király lány együtt vagyunk, egy olyan nagy generációs kohézió lengi körül a teret: anya, lánya, unokája.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...